Település info - Kisléta története Személynévi eredetű helynév. A személynév (Leta-Letha) a szláv nyelvből való, s a „LJUT” – kegyetlen tő származéka. Ennek  ellenére csak a XIV. század első évtizedeiben tűnik fel az oklevelekben. 1322-ben a Hont-Pázmány nb. Ders fia László és a  Balog-Semjén nb. Semjén Mihály fiai osztoztak Léta birtok használata felett. Ez a Ders rokonságban volt a közeli Pócspetriben és  Billében birtokos (mindkét helynevet használják) Gergely fia Lőrinccel, a későbbi Petri család ősével, mert egy későbbi  osztozkodás révén ezek is birtokosnak tűnnek fel.   1352 óta a falu Pócs tartozékaként a Gut-Keled-ágak osztozkodásának tárgya. (Kállay 1085. reg.)   A Szaniszlófi-ág örökli Póccsal együtt, majd ismét visszakerült az ecsedi ághoz. 1515-ben mint az ecsedi vár tartozékát cserélik  el a Kölcseyekkel Szatmárcseke és más birtokokért. Ettől kezdve ugyanaz a sorsa, mint Máriapócsnak, de 1611-ben Báthori  Gábor Lónyay Zsigmondnak engedte át, és ezt vette zálogba 1689-ben Barkóczy György. Leányával, Krisztinával egy része  Károlyi Sándor kezére jutott.   A XVII. század végén 18 jobbágyot írtak össze a faluban. 1720-ban 11 jobbágylakója volt, 1772-ben a három nagyobb földesúri  család (gr. Barkóczy, gr. Dessewffy, gr. Haller) mellett más nyolc földesúrnak volt egy-egy jobbágya vagy zsellére; összesen 36  adózó élt a faluban. A jobbágyfelszabadításkor 1055 lélek élt Kislétán, összesen 35 földesúr birtokán. 1870-ben 3615 kat. hold  területe, 317 háza, 1608 lakosa, 1910-ben 291 háza és 1674 lakosa volt.   A görög katolikus templom 1786-ban fából épült, de romladozó állapotban, a mellette lévő plébániát az írások 1779-ben  épültnek mondják, ugyanakkor fából való új iskolát is írtak össze. A középkori falu határába olvadt be egy Erdőd nevű birtok  (időjártával neve is eltűnt), mely a Gut-Keled nb. Bánki Lökösé volt, de az említett Petri családbeliek Kislétához csatolták.  Kislétát a 14. század elején már említette írásos forrás. Nevét az oklevelek 1322-ben említik először, a Hont-Pázmány nemzetség  beliek a Balog-Semjén nemzetség tagjait eltiltották itteni birtokuk használatától. A 14 -ik század vége felé a település a Báthory  család birtokai közé tartozik.  Templomát a reformátusok a 16. század-ban vették birtokba, de 1671-ben Báthory Zsófia fegyverrel vette vissza tőlük, s átadta a  katolikusoknak. A reformátusok rövid idő múltán - az ónodi országgyűlés határozata alapján - vehették újra használatba.   Az 17. század-ban a gróf Barkóczi és a Lőwey család a település főbb birtokosa. A 18-ik század-ban több nagyobb birtokosa is  van, mint például a Gencsy család és Jósa család, mely a Nyírbátori minorita templom egyik oltárát készíttette.   A 19. században a Barkóczi, Jósa, és Gulácsy családok birtoka. Az 1700-as években négy nagy család kezén volt a község  határának jelentős része. Ezek közül történelmi jelentőségű a Jósa család.  Jósa István a nyírbátori Minorita Templom egyik oltárát emeltette a Fájdalmas Anyaoltárt. A család ősét Jósa Miklóst 1687-  ben az osztrákok kivégezték, fia az ősi Nyírségből a Dunántúlra Csepreg várában menekült. Itt született dr. Jósa István, aki 50  évig, 1787-1837 között vármegyei főorvos volt. Ebből az 50 évből 30 évet (1807-1837) Kislétán élt, innen járt be a kállói  megyeházára dolgozni. Kislétán írta híres könyvét: „A helység bábálya„ címmel, ami később a szülésznők oktatására szolgált,  de sok egyéb egészségügyi kiadványokat is megjelentetett. Kisléta ekkor a környék fejlődésének központja lett, amit tovább  növelt Debrecen közelsége és a reformáció jelenléte. A református egyháznak akkor állandó jelleggel volt lelkipásztora, ami  abban az időben sokat jelentett.  Az Általános Iskola 1984-ben vette fel a nevét, szülőházát emléktábla őrzi ma is.Öt gyermekük volt: Károly, Apollónia, Johanna,  Amália, és Péter. Péter fia volt dr. Jósa András a későbbi megyei főorvos, a mai megyei kórház névadója.  A Gencsy család az 1800-as években jelentős birtokot szerez.  A család fénypontját az 1920-as években éri el, amikor a  feleség Újfalussy Eszter apja - aki megyei főispán, - igen jó viszonyba kerül Horthy kormányzóval és Kállay miniszterelnökkel.  Gencsy Albertnek és gróf Hadik-Barkóczy Endrének volt itt jelentősebb birtoka. Gencsy Albert kúriájában kapott helyett a mai  Ápoló-Gondozó Otthon.   Az 1860 -as évek végén a nagyobb birtokosok mellett több kisnemes birtokosa volt a településnek; a Gencsy család mellett  kialakultak az úgynevezett „nemesi birtokosok”, akik 1-3 telekaljával rendelkeztek   (1telekalj=60 kh), ezek a Madácsy, Mikó, Petneházi, Szabó, stb. családok voltak. A 20. század elején a Bröszt család volt nagyobb  birtokosa.   A két jelentősebb egyház (görög, református) 48 – 48 kh. földdel rendelkezett. Ebben az időben a faluban mint „állás” (fogadó,  csárda, lócsere) működött, valamint 3 szárazmalom.   Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcból Kisléta lakosai is kivették részüket. A szabolcsi 48-as zászlóaljjal ott voltak  Budavár visszafoglalásánál, és a világosi fegyverletétel után Komárom várát védték Klapka György vezetésével.  Az 1900-as években a Bröszt család jelentősége növekszik meg, akik termény és olajmalommal rendelkeztek. A műemlék jellegű  református templom orgonáját is ők építtették 1931- ben. Az I. világháborúban 33 kislétai esett el, a II. világháború idején  elesettek és elhurcoltak száma 70 fő. A hősi halottak emlékére emlékművet állíttattak a község központjában.  Kisléta önálló tanácsú község, 1975. január 1-től Máriapócshoz tartozó közös tanácsú község, majd 1990 óta, önálló  önkormányzatú község.  További érdekességek, hasznos történeti adatok és információk találhatók  Pénzes László eredményes gyűjtő- és kutató  munkájának köszönhetően a Facebook  közösségi oldalon Kisléta község története címmel.