Mezey József /1823-1882/
Mezey József (Kisléta, 1823. május 11. – Promontor, 1882. szeptember 8.) költő, festőművész és fényképész.
Kislétán született, ahol édesapja gazdatiszt volt, nemsokára azonban a Bereg vármegyei Miszticére nevezték ki
kincstári sókör-lovaggá.
Mezey József ebben a faluban élte gyermekéveit;
apjától tanult írni, olvasni és már ekkor kedve telt rajzolgatni szénnel, krétával.
A gimnáziumba Máramarosszigetre küldték, ahol már arcképeket festett.
Nem lévén módjában akadémiában kiképezni szépen fejlődő festészeti tehetségét,
mérnök lett és e pályát a gyakorlaton kezdte meg.
Szenvedéllyel rajzolt tollal és irónnal acélmetszeteket és kezdett olajba festeni; néhány hónap múlva már arcképeket is készített ezen modorban.
Ekkor ismerkedett meg Petőfi Sándorral, aki később benső barátja lett; ekkor kezdett hozzá azon arcképéhez is, mely
1879-ben a
Vasárnapi Újságban megjelent.
1848-ban Bem táborában, mint tüzérhadnagy szolgált.
A szabadságharc után
Nagybányán vonta meg magát és egész odaadással festett és verseket írt.
1850-ben először ment
Pestre, ahol
Marastoni műtermében hat hónapig tanulmányozta a nagy mesterek műveit.
Pénze eközben elfogyván, ismét visszatért Nagybányára, ahol újabb erővel fogott a festészethez. Így két év alatt némi tőkét szerzett és
megnősült.
1852-ben lakását Pestre tette át. Itt festette a nagybányai római katolikus templom hat mellékoltárának képeit.
1857. őszén
Munkácsra ment a nagylucskai orosz templom négy főképét megfesteni, ahol öt hónapot töltött.
Azonban december végén nagy meghűlésből szembajt kapott, minek következtében 1858 tavaszán felment
Bécsbe.
Hat heti gyógyítás után baja elmúlt, és még azon év őszén Munkácsra költözött családjával együtt.
Itt négy évnél tovább lakott és templomképeket, arc- és tájképeket festett.
1866-ban testben, lélekben megtörve a
költészetben keresett vigaszt.
Említett nagylelkű jótevőjének halála után az önfenntartás nehéz gondjaival kellett pár évig küzdenie.
Neje Guzmán Paulina ez alatt megtanulta a postakezelést és 1877-ben
Promontoron (ma Budafok) lett postamester, ahova ő is költözött és itt halt meg.
Forrás:
Pénzes László:
Kisléta Község Története Blog
(http://kisleta.blog.hu/2016/09/11/penzes_laszlo_mezei_jozsef_1823-1882_kisletai_szuletesu_1848-as_tuzerfohadnagy_festomuvesz_kolto_res)