KISLÉTA HÍRES SZÜLÖTTEI

Dr. Jósa István /1756-1839/


Az 1700-as években négy nagy család kezében volt községünk határának jelentős része. Ezek közül történelmi jelentőségű a Jósa-család. Egyik leszármazottja dr. Jósa István, aki 1756-ban született a Dunántúlon, Csepreg várában.
Orvosi tanulmányait Nagyszombaton végezte, majd tanársegéd lett a Pestre helyezett Pázmány Egyetemen. 1778-ban Gyulára került, és Békés vármegye főorvosának nevezték ki. 1787-ben Szabolcs vármegye főorvosi székébe hívták meg.
Ötven esztendőn át 1787 és 1837 között szolgálta Szabolcs vármegye egészségügyét. Ebből az 50 évből 30 évet Kislétán élt.
Kislétán írta híres könyvét: „A helység bábálya” címmel, ami később a szülésznők oktatására szolgált, de sok egyéb egészségügyi kiadványt is megjelentetett.
„Az orvoslás tudomány a szívben gyökerezik.”- vallotta.
Hosszú, áldásos életét orvosi hivatása, s embertársainak lelki és anyagi támogatása töltötte ki.
Egykori lakóházát emléktábla őrzi ma is.
Iskolánk 1985. szeptember 27-én vette fel a Dr. Jósa István nevet.
Névadónk élete és munkássága példaértékű lehet mindannyiunk számára.

Mezei József /1823-1882/


Mezey József (Kisléta, 1823. május 11. – Promontor, 1882. szeptember 8.) költő, festőművész és fényképész.

Kislétán született, ahol édesapja gazdatiszt volt, nemsokára azonban a Bereg vármegyei Miszticére nevezték ki kincstári sókör-lovaggá. Mezey József ebben a faluban élte gyermekéveit; apjától tanult írni, olvasni és már ekkor kedve telt rajzolgatni szénnel, krétával. A gimnáziumba Máramarosszigetre küldték, ahol már arcképeket festett.
Nem lévén módjában akadémiában kiképezni szépen fejlődő festészeti tehetségét, mérnök lett és e pályát a gyakorlaton kezdte meg. Szenvedéllyel rajzolt tollal és irónnal acélmetszeteket és kezdett olajba festeni; néhány hónap múlva már arcképeket is készített ezen modorban.
Ekkor ismerkedett meg Petőfi Sándorral, aki később benső barátja lett; ekkor kezdett hozzá azon arcképéhez is, mely 1879-ben a Vasárnapi Ujságban megjelent.

1848-ban Bem táborában mint tüzérhadnagy szolgált. A szabadságharc után Nagybányán vonta meg magát és egész odaadással festett és verseket írt. 1850-ben először ment Pestre, ahol Marastoni műtermében hat hónapig tanulmányozta a nagy mesterek műveit. Pénze eközben elfogyván, ismét visszatért Nagybányára, ahol újabb erővel fogott a festészethez. Így két év alatt némi tőkét szerzett és megnősült.
1852-ben lakását Pestre tette át. Itt festette a nagybányai római katolikus templom hat mellékoltárának képeit. 1857 őszén Munkácsra ment a nagylucskai orosz templom négy főképét megfesteni, ahol öt hónapot töltött; azonben december végén nagy meghűlésből szembajt kapott, minek következtében 1858 tavaszán felment Bécsbe, ahol hat heti gyógyítás után baja elmúlt, és még azon év őszén Munkácsra költözött családjával együtt. Itt négy évnél tovább lakott, és templomképeket, arc- és tájképeket festett.

1866-ban testben, lélekben megtörve a költészetben keresett vigaszt. Említett nagylelkű jótevőjének halála után az önfenntartás nehéz gondjaival kellett pár évig küzdenie; neje Guzmán Paulina ez alatt megtanulta a postakezelést és 1877-ben Promontoron (ma Budafok) lett postamester, ahova ő is költözött, és itt halt meg.
Forrás:
Pénzes László: Kisléta Község Története Blog
(http://kisleta.blog.hu/2016/09/11/penzes_laszlo_mezei_jozsef_1823-1882_kisletai_szuletesu_1848-as_tuzerfohadnagy_festomuvesz_kolto_res)